Érdekességek

Balatoni „árvizek”

Az egykori térképek és a geológiai feltárások szerint a Balaton vízjárása rendkívül változatos volt. A vízállásaiban 3-4 méteres eltérés is mutatkozott. A kiterjedése az időjárási viszonyoknak megfelelően változott. A csapadékos időszakokban a mainál jóval kiterjedtebb volt, öblei 15-20 km-re is benyúltak a környező völgyekbe.

Vízszintszabályozás az ókorban a Balatonon

A Balaton mellett élő emberek életminőségét (élelmiszer termelését, biztos megélhetését) jelentősen befolyásolta a tó aktuális kiterjedése, ezért több korban is megpróbálták a vízállást szabályozni. Már a római korban is történt ilyen próbálkozás, Galerius császár a mai Siófok környékén erdőket vágatott ki, mocsarakat csapoltatott le, a Sió-csatorna vonalában lefolyást nyitott a tónak. A nyílást azonban a tó mindjárt el is homokolta, turzással elzárta.

A Kis-Balaton, mint a Balaton öble

A Kis-Balaton a XVIII. századi katonai felmérési térképeken, mint a Balaton öble szerepel. A mai Hídvégpusztán (Balatonhídvég) hajókikötő volt, ahol a XIX. század közepén még a Kisfaludy gőzös is kikötött!

Miért különleges a nyárilúd?

Ez a faj a háziliba fajták őse. A párok életük végéig összetartanak. A fiatalok már az első télen párba állnak, de ezt követően 1-2 nyáron át csak, mint „jegyesek” élnek egymással, mielőtt első alkalommal költenének. A kapcsolatuk elején egymáshoz közelítve sokat gágognak. A kapcsolat akkor végleges, ha gágogás duetté válik. Később is gyakran hallatják együtt a hangjukat. Idősebb korukban párjukat vesztett madarak gyakran már nem is találnak párt maguknak.

Miért lett a magyar természetvédelem címermadara a nagykócsag?

Hazánkban elsősorban a Kis Balatonnál már a 19. században felkeltették a hozzáértők érdeklődését a látványos gémkolóniák-kócsagtelepek. Az első tudományos ismertetést 1886-ban Szikla Gábor ornitológus tanár készítette. Az 1891-ben Budapesten megtartott II. Nemzetközi Ornitológus Kongresszus résztvevői tanulmányozták az itt található vízimadár „eldorádót”. A nagykócsagok nászruhájának vállán finoman foszlott, a farkon is túlérő dísztollak vannak.  A századfordulón divatba jött a kócsagtoll - estélyi ruhák, kalapok díszítésére -, ezért a kócsagokat kíméletlenül vadászták.

A pusztuló telepekre Vönöczky-Schenk Jakab ornitológus kutató hívta fel a hazai és a nemzetközi madárvédők figyelmét 1918-ban. Holland és magyar adományozók által gyűjtött pénzekből 1922-ben alkalmazták az első fizetett természetvédelmi őrt, mint kócsagőrt.  A nagykócsag a magyar természetvédelem címermadara.

Mi is az a vízvirágzás?

Meleg nyáron a töltés melletti sekély víz gyakran fedett zöld színű, felúszó, visszataszító látványt nyújtó csapadékkal, elpusztult algákkal. Ez az úgynevezett vízvirágzás. A vízben lévő oldott tápanyagokat az algák a napfény segítségével saját testükbe építik be, melyek így szerves anyaggá változnak. Az algák élettartama nyári melegben csak pár óra, ezért a víz felületén összetorlódnak, majd alámerülnek az aljzatra, s helyüket új, frissen képződött szervezetek foglalják el. A Kis–Balaton Vízvédelmi Rendszernek éppen az a feladata, hogy ezek a folyamatok itt, s ne a Balatonban játszódjanak le, ahol a tömény algatömeg rontaná a Balaton vízminőségét és a tó üdülési célú használatát. E jelenség miatt fordul elő a madarak mérgezésszerű tünete, a botulizmus, amelyet az algák pusztulása során felszabaduló toxin okoz.

A kárókatona különleges élete

A kárókatonák a fészkeiket fákra, vagy bokrokra rakják. Az ürülékükben lévő foszforsav (foszfort a halak bőven tartalmaznak) a fákon lecsorogva pár év alatt a faágak letöredezéséhez vezet, s a fa el is pusztul. Ezután a madarak új facsoportot választanak fészkelőhelyül. Nehézkesen repülnek, különösen akkor, ha jóllaktak hallal. Szükségük van induláskor egy „kifutópályára”, s leszálláskor „landolási” területre. A fiatal madaraknak van egy érdekes reflexük. Ha megijesztik őket - hogy könnyebben elmenekülhessenek -, kiöklendezik a táplálékot. A kutatók ezt a tulajdonságukat használják ki arra, hogy elemezzék táplálékuk mennyiségét és minőségét (kizárólag halakkal táplálkoznak). Egy kifejlett madár kb. 800 gramm halat fogyaszt naponta, de fiókáikat is ezzel táplálják. 

Annak ellenére, hogy a madarak élete vízhez kötött, mégsincs zsírmirigyük, így minden „halászat” után kénytelenek tollazatukat megszárítani. A zsírmirigy hiánya nem véletlen. A déltengereken a madarak kénytelenek mélyebbre, akár 15-20 méterre leúszni a zsákmány után. Ha be tudnák zsírozni a tollukat, akkor a levegő, ami a tollak közé szorul, fenntartaná a madarakat, így éhen halnának. Kelet-Ázsiában a madarakat régebben halászatra idomították. A madarat hosszú zsinórral a csónakhoz erősítették, nyakukra szoros gyűrűt tettek, vagy madzaggal úgy elkötötték, hogy épp levegőt kaptak, és ne nyelhették le a fogott halat. Éjszaka indultak halászni, a halakat fáklya fényével csalogatták a csónakhoz. Sikeres fogás után a madár vagy kis halat, jutalomfalatot kapott, vagy a fogás végén eltávolították a gyűrűt, vagy a kötést, s a madarak saját részükre is foghattak halat. 

Néhány érdekesség a bivalyokkal kapcsolatban

A Kis-Balatonon és környékén a nedves, mocsaras legelőn háziállatokat, bivalyokat láthatunk legelni. 1817-ben még 70 ezer élt hazánkban, 1896-ra számuk 1136 példányra csökkent. A Kis-Balatonnál 1956 óta vannak. Ma már a természetvédelem vette pártfogásába az állatokat, s génbankként tartják őket. Hazai és külföldi Nemzeti Parkok állományai között 2 évenként cserélik a bikákat, hogy az állomány el ne korcsosodjon.  Erdélyben még ma is háziállatként tartják őket. Táplálékukat illetően igénytelenek. Jól hasznosítják a levél nélküli kukoricaszárat és a mocsaras, nedves, sovány legelőket.  A múltban Magyarországon igavonásra használták őket, és egyes vidékeken szívesen fogyasztják a tejét. A bivalytej zsírtartalma igen magas, 8 %. 10-12 kg tejből lesz 1 kg vaj, amely fehér színű és morzsalékos. A tej C vitamin tartalma 9-12 %, A vitamin tartalma 0,2-0,23 mg. Húsa több foszfort és több fehérjét tartalmaz, mint a marhahús.

Déli meleg vidékről származnak. A mérsékelt éghajlaton a hideg beálltával istállóban tartják őket, mert ritka szőrzet borítja a testüket. Nagy erőt képesek kifejteni, ezért meg is izzadnak. Az élősködők megtámadják őket, s talán ezzel függ össze, hogy az állatok nagyon szeretnek fürdeni. Még a rakott szekeret is képesek belevinni a pocsolyába, ha kívánják a fürdést. Élettartamuk átlagosan 35 év.