A Kis-Balaton Vízvédelmi rendszerének II. üteme és annak céljai

Először az 1970-es években merült fel a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer megépítésének gondolata, amikor a fokozódó tápanyagterhelés hatására a Balaton vízminősége veszélybe került. A megnövekedett tápanyag hatására eutrofizációs folyamatok indultak meg, a növényzet túlságosan elszaporodott. Több más intézkedéssel együtt 1979-ben született döntés a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer létrehozásáról. Az eredeti tervek szerint fő feladata a diffúz (nem pontszerű forrásból származó) tápanyagterhelés Balatonba jutásának megakadályozása volt.

Pénzügyi okok miatt az építés nem követte az előre meghatározott ütemet, ezért a Balaton vízminőségének érdekében szükségmegoldás született, elárasztásra került egy 16 km2-nyi terület (Ingói-berek), az akkori elgondolások alapján ideiglenes jelleggel. A kialakítási munkálatok végül a forráshiány miatt le is álltak, így a tervezett rendszer megvalósítása nem történt meg. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer tervezési munkái 2007 elején kezdődtek el újra 75 százalékban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és 25 százalékban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium finanszírozásával.

Az azóta eltelt idő alatt a társadalmi és gazdasági helyzet is megváltozott, az üzemeltetési tapasztalatok és az új ismeretek következtében a kezdeti célok újakkal egészültek ki. A vízminőség-védelmi érdekek mellett az ökológiai és a természetvédelmi szempontok is felértékelődtek. Az új elvárások szerint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi szempontoknak egyaránt érvényesülniük kell.

A célok három fő csoportba sorolhatók:

• a Balaton vízminőség-védelme;
• természetvédelmi és ökológiai értékek védelme;
• árvízi kockázat csökkentése.

A különböző szakterületek érdekei nem minden kérdésben azonosak, de abban egyetértés van a szakértők között, hogy a jelenlegi félkész, befejezetlen állapot semmilyen szempontból sem kielégítő, indokolt tehát a rendszer továbbtervezése és továbbfejlesztése úgy vízminőségvédelmi, mint természetvédelmi és árvízvédelmi szempontból.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer világviszonylatban egyedülálló ökológiai rendszer, ami a célját, méreteit, történelmi és geográfiai múltját, operatív üzemirányításának elvárásait illeti. Nincs olyan már megvalósított rendszer, melynek tapasztalatai közvetlenül felhasználhatóak lennének a II. ütem befejezéséhez, és nagy biztonsággal, pontosan előre jelezhetőek lennének a várható változások. Ebből következően a környezeti változásokhoz rugalmasan alkalmazkodó, a legnagyobb üzemeltetési szabadságot biztosító változat megvalósítását kell támogatni, amely mindhárom cél elérését szolgálja.

A II. ütem jelenlegi állapotában csak minimális lehetőség van a vízkormányzásra. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem tervezési munkái során az érintett szakterületek képviselői véleménye szerint az a változat tűnik a legjobb megoldásnak, amely időszakos vízborítottságú területeket hoz létre. Ez esetben a Kis-Balaton vízállása a Zala folyó természetes vízszintingadozásától függ, megnövelve ezzel a kedvező környezeti feltételeket a vizes élőhelyeket kedvelő élőlények számára, lehetőséget adva a vízminőség-védelmi szabályozásra, ugyanakkor árvízveszély esetén is rugalmas beavatkozást tenne lehetővé.

A Kis-Balaton a 2005-ben született kormányhatározat alapján, bekerülve az uniós társfinanszírozásra igényt tartó projektek közé, lehetőséget kapott arra, hogy az új igényeknek megfelelően valósulhasson meg. Jelenleg folynak azok az előkészítési, egyeztetési és tervezési munkák, melynek eredményeképpen a megvalósításhoz szükséges kohéziós alapbeli forráshoz juthat a projekt.