"Mire" jó a Kis-Balaton”
A Balaton vízminősége a civilizációs környezeti hatások következtében fokozatosan, már az 1940-es évektől elkezdett romlani, majd a 60-as évektől ez a folyamat felgyorsult. A vízminőség romlása a tó eutrofizálódásában, a növényi tápanyagok feldúsulásában jelentkezett. A tápanyagok a legnagyobb mennyiségben a tisztítatlan szennyvízzel, a nagy területeket érintő műtrágyázás lemosódásával, az állattartó telepek hígtrágyájának helytelen kezelésének következtében érkeztek a Balatonba. A Balaton hozzáfolyását biztosító felszíni vízfolyások közül a legjelentősebb a Keszthelyi-öbölbe torkolló Zala, amely az összes vízhozam 40-45 %-át szállítja, vízgyűjtő területe 2600 km2. A tó északi és déli partján ezen kívül több mint 45 kisebb-nagyobb hozamú és változó vízminőségű vízfolyás befogadója a Balaton. A legsúlyosabb helyzet a Keszthelyi-öbölben alakult ki, ahol a növényi tápanyagok túlzott mennyisége miatt már a hínár is visszaszorult és az algák domináltak.
Ezeknek a nem kívánatos jelenségeknek a visszaszorítására, a tó üdülő célú további felhasználhatósága érdekében számos komplex tervet készítettek az 1970-es évek közepétől kezdődően. Több évtized alatt többek között a szennyvíz elvezetése és tisztítása, az állattartó telepek korszerűsítése és a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütemének (Hídvégi-tó, Ingói-berek) megvalósítása a diffúz terhelés csökkentésére a tó vízgyűjtőjén megtörtént.
A Kis-Balaton I. ütemében a területre érkező vizekben lévő oldott tápanyagokat a kb. 30 napos tartózkodási idő alatt, a vízben élő egyszerű szervezetek saját testük felépítéséhez használják fel.
A Hidvégi tóban az átlagos vízmélység 1,5 m. Ez a viszonylag sekély víz könnyen átmelegszik, magasabb rendű növényekkel alig fedett. A part és a töltések mentén nád és gyékény, továbbá a víztestben hínárnövények fordulnak elő, a fény akadálytalanul éri a vízfelületet, így ideális a Zala vízgyűjtőjéről származó tápanyagok eltávolításához.
A Fenéki-tó növényvilága teljesen eltérő a Hídvégi-tóétól. A magasabb rendű növényzet miatt az algák már nem szaporodnak túl ezen a területen. A tápanyagokat a magasabb rendű növények építik be saját szervezetükbe, ezzel csökkentve a Balatonba jutó tápanyagok mennyiségét. A tápanyag eltávolításban szűrőrendszerként a teljes természeti környezet, a terület élővilága egységesen részt vesz.
A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem projekt a rendszer tápanyag eltávolítási hatásfokának további növelését, a természetvédelmi szempontok szerinti üzemeltetést biztosítja. A projekt megvalósulásával teljesülnek mindazok az elvárások, amelyeket az érintett szakterületek képviselői, ezek között főként a vízügyi és természetvédelmi szakemberek megfogalmaztak.
A projekt a rugalmas vízkormányzás kialakítására irányult, ami azt jelenti, hogy szabályozó műtárgyak, zsilipek segítségével a monitoring rendszer adatai (biomonitoring, vízmennyiség és -minőség) alapján lehet szabályozni a víz útját. Ennek eredményeként a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer maximális hatékonysággal tud működni, a Balatonba szabályozhatóan a lehetőség szerinti legjobb minőségű víz kerül. Mindemellett a Kis-Balaton, mint kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű élő rendszer ökológiai vízigényének biztosítása szintén megoldható a monitoring adatok alapján, ill. a létrehozott szabályozhatóság lehetővé teszi, hogy az esetleges természetvédelmi és ökológiai szempontból negatív folyamatok módosíthatóak, ill. visszafordíthatóak legyenek.
A fejlesztések az ár- és belvízvédelmi célokat is biztosítják. A felújított szivattyútelepekkel jobb hatásfok érhető el a belvízvédekezés során. A nagy tározóterület az árvizek alacsonyabb szinten történő levezetését teszi lehetővé.