A vízvédelmi rendszer működése
A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer egyik része a Hídvégi-tó. Ez a mély fekvésű, észak-déli irányú, korábban mezőgazdasági célra alig használt terület alkalmasnak ígérkezett a Zala által szállított oldott tápanyagok Balaton elől történő visszatartására, csakúgy, mint 150 évvel ezelőtt. A Zala folyó vize erre az összesen 18 négyzetkilométer nagyságú területre terül szét, ami a Zala jobb parti és a délről csatlakozó Kiskomáromi-csatorna völgyeit foglalja magába. A rendszer építése 1981-1985 között valósult meg. A Zala folyó vizét a Balaton vízszintjénél 2 m-rel magasabbra (106,5 m Balti szint felett) duzzasztották fel a szakemberek. A folyó jobb parti töltése szakaszosan elbontásra került, hogy az előkészített területre kifolyhasson a víz. Annak érdekében, hogy a víz ne a legrövidebb úton áramoljon a zsilip felé, terelőtöltés épült.
A területre érkező vizekben lévő oldott tápanyagokat a kb. 30 napos tartózkodási idő alatt, a vízben élő egyszerű szervezetek saját testük felépítéséhez használják fel. A víztérben 1,5 m körüli átlagos vízmélység alakult ki. Ez a viszonylag sekély víz könnyen átmelegszik, magasabb rendű növényekkel alig fedett. A part és a töltések mentén nád és gyékény, továbbá a víztestben hínárnövények fordulnak elő, a fény akadálytalanul éri a vízfelületet, így ideális a Zala vízgyűjtőjéről származó tápanyagok eltávolításához.
A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer Fenéki-tavát eredetileg úgy tervezték, hogy az elárasztott területen, mintegy 51 négyzetkilométeren, két terelőtöltést megkerülve, körülbelül 90 nap alatt jusson el a víz a Balatonba. A tervezett rendszerből 1992 novemberében 16 négyzetkilométer nagyságú terület került elárasztásra, ez az Ingói berek. A vízszintemelés hatására a terület észak-nyugati részén fellazult, megritkult a nádasok egy része, ez az úgynevezett „babásodás” jelenség. A mélyebb vízben a nádnak nincs lehetősége ivarosan-, csak vegetatív úton szaporodni. Ez hosszú távon a nád kiritkulásához vezetett. A Fenéki-tó tervezett kiépítésére nem került sor. A természetvédelmi és környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülését követően a vízvédelmi rendszer többszöri felülvizsgálatára került sor. A vizsgálatok eredményeképpen megszületett a Kis-Balaton II. ütemének koncepciója, melynek célja:
1.A Balaton további vízminőség-védelme: a tó vízminőségét legjobban veszélyeztető algás eutrofizáció mértékének a csökkentése a tavat terhelő tápanyagok a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerben való csapdázásával, valamint a rugalmas üzemrend lehetőségének kialakításával. A rugalmas üzemrend során a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer rövidre zárhatóságának megteremtésével a Zala vize akár közvetlenül is a Balatonba kormányozható. A lebegőanyag eltávolítás hatásfokának javulásával kevesebb tápanyag és lebegőanyag érkezik a Zalán keresztül a Balaton Keszthelyi-medencéjébe. A várhatóan csökkenő foszforterheléssel csökken a lehetősége a kékalga tömeges elszaporodásának, és hosszabb távon csökken a Keszthelyi-medencében az üledék-felhalmozódás mértéke is.
2.Természetvédelmi és ökológia értékek védelme, növelése: a Zalavári belvízöblözet elárasztásával, az Ingói-berek terhelésének csökkentésével és vízszintje szabályozhatóságának (a természetvédelmi igényeknek megfelelő) megteremtésével, valamint a Fenéki-tó vízzel még el nem árasztott területeinek a Zala vízjárását leutánzó elöntésével a hajdan volt Kis-Balaton vízjárásának leutánzásával. A wetland-szerű kezelés megvalósítása biztosítja, hogy a Fenéki-tó eddig el nem árasztott részeire ne csak alkalmi egyeztetésektől, ill. árvízi havária helyzetektől függően, hanem üzemrend szerint a monitoring eredmények figyelembevételével, megfelelő mennyiségű víz jusson ki.
3.Árvízi kockázat csökkentése: a nagyobb rendelkezésre álló tározó térfogattal és felújított belvízvédelmi rendszerrel.
A projekt megvalósításának befejező időpontja 2015. március 31.